Táncolnak a Kazlak - 2003.09.20.
Táncoltak a kazlak...
Szeptember 20-án került sor a Petőfi Csarnokban a Djabe lemez bemutató koncertjére, melyen legutóbbi CD-jük anyagát hallhatta a közönség, egy kicsit szokatlan módon. A plakátok ugyanis azt hirdették, hogy a nagyérdemű surround hangzásban élvezheti majd a Djabe muzsikáját. Ám a koncert kezdetén világossá vált ez jóval több mint egy hagyományos koncert, napjaink marketing-menedzselt projektjeinek világában talán a multimédia show lehetne az igazán helytálló meghatározás. A színpad feletti kivetítőn ugyanis nem a megszokott koncert képeket láthattuk. A műsor néhány archív tévéfelvétellel kezdődött, mely a festőművész Égerházi Imre (1925-2001) munkásságát mutatja be. A Táncolnak a kazlak címmel megjelent lemez dalait ugyanis Égerházi Imre egy-egy festményének hatására komponálta a zenekar. Először azt vártam, hogy majd a festményeket vetítik a dalokhoz, ám ezeket további csemegékkel egészítették ki. Jó néhány régi, 8 mm-es filmet láthattunk a festőművész amatőr felvételeiből, melyeken azok a tájak jelentek meg, amelyeket a festmények is megörökítettek. Készítettek továbbá néhány animációs filmet is, a képek alapján.
A surround koncertek ötlete nem új, már többször találkozhattunk ilyennel a világtörténelemben, ám még napjaink házimozijainak korában is ritkaság számba megy az ilyen dolog. Mint azt a sund-check után megtudtam Égerházi Attilától, a surround hangzás ötlete a Djabe DVD lemezének 5.1-es keverése kapcsán merült fel benne. Mivel maga a zenész is egy surround környezetben zenél - körülveszi a zenekar - érdekes lenne ezt az élményt továbbadni a közönség számára is, hiszen ez sokkal többet jelent, közelebb áll a valósághoz mint a kétcsatornás sztereo. Őszintén szólva kicsit kételkedtem ebben a technikában, talán azért, mert már sok olyan surround felirattal ellátott lemezt hallottam, ahol a zenekar hangjainak szétpakolásával elérték ugyan a térhatást, ám a felvétel ezen újrakeverése semmiféle zenei értelmet nem hordozott, sőt...
De amikor megkezdődött a koncert, azonnal megnyugodtam, hisz a Djabe zenekarnak sikerült megtalálni a helyes utat. A surround hatás magvát - ha szabad így nevezni - előre rögzített hangok adták. Ezek azok a részletek voltak, amit a CD-re stúdióban rögzítettek, ám élőben nincs lehetőség a megszólaltatásukra. Ezekből készült egy "hangtér" amelyet merevlemezről játszottak be a koncert alatt. A surround alap mellett egy taktjelet is használtak, amely a dobos monitor rendszerébe keverve biztosította, hogy a zenekar mindig szinkronban legyen az előre elkészített alappal. Ez azért is fontos volt, mert a bevezetőben említett videó anyagok szintén az alappal szinkronban mentek. Ezeket az elemeket Pro Tools alatt készítették elő (kihasználva a rendszer videó opcióját), és egy Digidesign Digi 001-es interfészen keresztül játszották ki a hangosító rendszer felé. A videó anyagok megjelenítése a számítógép videokártyáján keresztül került kijátszásra.
Az ötcsatornás hang előkészítése Barabás Tamás (aki egyébként a zenekar basszusgitásrosa) nevéhez fűződik. Ehhez keverték az élő hangszereket, melyek természetesen jelentős részben előröl, a színpadról szóltak, csak néhány hang került a háttér csatornákra.
És meg kellett állapítsam, hogy mesterfokon birkóztak meg a kihívással. Egy olyan zenei élménynek lehettünk részesei a Pecsában ami valóban kuriózum! A jól beállított háttérhangzás nem zavarta meg a színpadi történést, nem terelte el a hallgató figyelmét. Hatásával tökéletes módon erősítette mindazokat az érzéseket és hangulatokat, melyeket a zenekar tagjai átadtak a közönségnek. Mindezek hatására valóban olyan érzésem volt mintha én is kicsit része lennék a zenének és a hangoknak, aminek általában csak passzív élvezője lehet a hallgató. Az a zene, amit egyébként már megismerhettem a CD-ről, most egy egészen más, újabb, tisztább arcát mutatta, mely egy sokkal mélyebb átélés világába vezet.
A kiemelkedő hangminőség, mely a hangosított koncertek között - azt hiszem nyugodtan mondhatom - high-end színvonalat képviselt, egyik sarokköve volt ennek a rendezvénynek. A Votec Kft által biztosított Reinkus-Heinz hangrendszer a mai világban szokatlanul kevésnek tűnt. Hiszen ma a legkisebb produkciókhoz is hatalmas hangfalakat emelnek a színpad két oldalára... A hangosítók - Páncél Lajos hangmérnökkel az élen - persze bebizonyították, hogy jó minőségű, jól beállított berendezéssel, optimálisan megválasztott teljesítménnyel, a kevesebb is sokkal többet tud nyújtani. Ez pedig egy ilyen jellegű produkció esetében, mindennél fontosabb.
Visszatérve a surround alapokhoz... Azzal, hogy a surround háttér hanganyagát előre összeállították a zenészek, egy nagy terhet vettek le a hangosító hangmérnök válláról. Így a hangrendszerhez semmilyen extra dologra sem volt szükség, így a Yamaha 02R pultok minden szükséges feladatot képesek voltak megoldani. A többlet ugyanis csak a nagyobb csatornaszámot jelentette: a front megszokott sztereo hangsugárzó-párjához képest, egy center sugárzó, valamint egy oldalsó és egy hátsó sztereo hangsugárzópárt is alkalmaztak. Az is fontos, hogy a mélysugárzó rendszer is sztereo konfigurációban működött. (De a hangosításban megszokott módon használták, nem független basszuscsatornaként mint a moziban.) Az persze természetes, hogy a terem adottságaihoz szükséges korrekciókat, késleltetéseket, itt még nagyobb odafigyeléssel és gondossággal kellett beállítani.
Rendkívüli érzékkel válogatták és szerkesztették meg ezt az anyagot. A látványvilág ugyanis tökéletesen együtt működött a zenével, a hangzással. Nem terelte el a figyelmet, jól kiegészítette a dalokat, sőt úgy is mondhatnánk szerves egységet képzett vele. Ha szeptember 20-i estét definiálni kellene, akkor valamiféle összművészeti alkotás lenne a jó meghatározás. Szerintem ez a "könnyűzenének" mondott megnyilvánulás már-már a klasszikusok között követel helyet magának. Élmények, érzések, emlékek dalba önteve, jó adag kreativitással, napjaink technika lehetőségeinek kiaknázásával, maximalista kivitelezéssel, páratlan alkotást jelentenek.
