Ami tetszik, az szabad

Veres Dóra interjúja Égerházi Attilával

Fegyelem nélküli, professzionális örömzene – talán így jellemezhetnénk a Djabe-t, amely idén a Művészetek Palotájában ünnepli 15. születésnapját. A zenekar alapító-gitárosával, Égerházi Attilával a múltról és jövőről, a tervekről és a szabadságról beszélgettünk.

Világzene, folk, jazz, újabban Steve Hackett-nek hála egy kis progresszív rock is. Melyik ezek közül a Djabe?

Mind. Játsszuk, ami tetszik, hiszen ez egy szabad zene. Az együttest Sipos András énekes-ütős-színész barátommal alapítottam, ő volt a zenekar névadója is, djabe afrikai ashanti nyelven azt jelenti: szabadság. Akkoriban András ütőhangszerparkjára építettük fel a zenét, ehhez hívtunk meg jazz előadókat, akik hozzá tettek szólóikkal, tudásukkal, s aztán szépen lassan egyre több zenész jött, színesedett a zenekar, és végül egy ilyen jazz-world music együttessé alakultunk. Újabban azonban, amikor fellépéseket szervezünk, jazz fesztiválokat célzunk meg. Persze world music fesztiválokon is megfordultunk, de kevesebbszer. Steve számára igazi kikapcsolódást jelent a progresszív rock, rock vonalból kiszakadva jazz-t játszani, nekünk pedig jó vegyíteni az ő zenei világát a miénkkel, mert egy kis fegyelmet hoz ebbe a szabad muzsikálásba, és bizony nagy élmény, amikor felcsendül néhány hang egy-két Genesis nótából, az emberek pedig felugranak, és tapsolnak. Azért ez egy Djabe számnál még nem alap, de Steve-vel együtt már ezt is átéltük.

A Steve Hackett-tel való kapcsolat nem új keletű, már 2003 óta dolgoznak együtt. Mit jelent Ön számára egy ilyen világhírű gitárossal zenélni?

Megvalósult egy álmom. Hackett ugyanis gyerekkori példaképem volt, mint gitáros, a Genesis együttes pedig az egyik kedvencem, és ma már ott tartunk, hogy én hunyorgok Steve-nek, hogy mikor kell belépni. Az én számomat játssza, én meg az övét, ez egy nagyon klassz dolog. Steve kiváló zenész, nagyon jó barát, élmény vele együtt lenni. De persze nem titok, nagy segítségünkre van az, hogy világszerte ismerik őt, könnyebb együtt koncertet szervezni, mint nélküle.

15 év alatt 38 országban jártak, megfordultak a világ legnevesebb, presztízsértékű fesztiváljain, és számos díjat bezsebeltek. Melyek az elmúlt 15 év legemlékezetesebb pillanatai?

Azt hiszem, Sipivel (Sipos András) mint baráttal és színésszel együtt lenni mindig élményszámba ment, ő volt zenekar vidám mókamestere, komikusa. Igazán izgalmas volt a profi hazai és nemzetközi zenészekkel együtt dolgozni, olyan sztárok mellet fellépni, mint mondjuk Sonny Rollins vagy Mike Stern. De a kanadai Kaslo Jazz Fesztivál is nagy kedvenc, a hegyekben egy tó vízén lebegett a színpad, amin játszottunk, s eközben a homokos parton üldögélt több ezer jazzt kedvelő ember. Se térerő, se vonalas telefon, csak medvék és ősfenyők mindenfelé. Hihetetlen nyugalom, barátság, és szeretet a zenénk iránt. Számomra ez hihetetlen élmény volt. A legemlékezetesebb koncert ugyanakkor a Sipi emlékkoncert 2007-ben, ahol méltóképp el tudtunk tőle búcsúzni, és itt született meg az ötlet, hogy ne csak lemezeken működjünk együtt Steve-vel, hanem koncertezzünk is. De persze nagyon érdekes volt Malajzia, Mongólia és Azerbajdzsán is, vagy hogy a volt Jugoszláv országokban nincs ráadás, ha ott az ember azt mondja, hogy vége van, és meghajol, a közönség bizony hazaindul.

A nagy sztárfellépők, mint mondjuk Steve Hackett, Ben Castle, Malik Mansurov vagy Dresch Mihály mellett mire számíthatunk még május 17-én a MüPában?

Velünk lesz újra a 2007-ben elhunyt Sipos András, ahogy az emlékkoncerten, úgy most is láthatjuk őt egy kivetítőn, gépről pedig hallhatjuk ütősjátékát, mi pedig, kiegészülve az első négy évünket szaxofonosként meghatározó Muck Ferenccel ahhoz csatlakozunk majd be. Úgy állítottuk össze a műsort, hogy teljesen átfogja ezt a 15 évet, minden albumunkról lesznek számok, felcsendül majd néhány Genesis- és Hackett - nóta is, és persze közös dalokat is játszunk majd a készülő új lemezről.

Az itthoni koncerteket közös angklunk rázogatás szokta zárni, amely a közönség soraiban mindig nagy sikert arat. Most is megörvendeztetik a nagyérdeműt?

Természetesen, az angklungot nem lehet kihagyni, az a védjegyünk. Most tizenöten-tizenhatan fogjuk rázogatni, és bízunk benne, hogy nem lesz túl nagy káosz.

Mi újat ígér még 2010?

Készül egy archív kiadvány, amelyre a korábbi koncertek hang- és videóanyagai kerülnének fel. Egy díszdobozos, nyolc-tíz CD-ből álló, nyomtatott anyagokkal megpakolt boxot tervezünk, reméljük, hogy ez karácsonyra meglesz. Új lemez is van kilátásban, amelyen közreműködik majd Steve Hackett, illetve elképzelhető, hogy azok a zenészek is, akik most részt vesznek a május 17-ei koncerten.