Hír archívum - 2009

2009.08.25.

Barabás Tamás a 2009-es varsói BassDay díszvendége volt!

BassDay Poland 2009 Warsaw

A Roland magyarországi képviselet meghívására Tamás két napot töltött Varsóban, a 2009-es Lengyel Basszusgitáros napokon. A Roland VB-99 virtuális basszusgitár effekten kívül a BOSS pedáljaival bemutatózott. Szóló művészként lépett fel. Djabe, Fusio group és saját szerzemények zenei alapjait használva tette színesebbé az önálló koncertet. Kiemelt előadóként az amerikai Reggie Worthy előtt szerepelt. Köszönet Sántha Gábornak, Pirisi Andrásnak, és Philipnek a támogatásukért.

YouTube - BassDay Poland '09 - Barabas Tamas 4

INFOMUSIC BassDays 2009 - Yes, we can!!!

Az első video alatt Djabe szól. Mp3-ról ment az alap, Tomi pedig rájátszott az Omachuléra.

A BassDays 2009 hivatalos honlapja

Tamás MySpace oldala

2009.08.17.

Barabás Tamás és az MLP gitárok

Gitár zenész magazin interjú

A Djabe zenekarral több, mint 32 országban léptek már fel a világ leghíresebb Jazz fesztiváljain vagy adtak önálló koncertet. Most éppen két turnéállomás között kérdeztük a nemzetközileg is elismert basszusgitárost az MLP basszusokról.

Miért döntöttél úgy Tomi, hogy hangszert készíttetsz? Nem találtad meg azt a hangot egyetlen gitárban sem, amit szerettél volna?

BT: Kicsit más a sztori. Van három komoly támogatóm, akik készítettek már nekem mesterhangszert, ők manapság a legelismertebbek a basszusgitár gyártó cégek közül. Az MLP története onnan indult, hogy Molnár Laci küldött egy mailt nekem pár basszusgitárját mellékelve néhány éve, nézzem meg mi a véleményem róluk. Felvettük egymással a kapcsolatot, megnéztem élőben is a hangszereket, majd felhívtam a honlapom fórumosainak szervezett egyik bassday-re. Ott próbálgattuk az első darabokat. Egy nap megkérdeztem, csinálna-e nekem egy fretless basszusgitárt, mert van egy ötletem. Ugyanakkor tudnék tanácsot is adni, milyen irányba induljon el a basszusgitár gyártás terén, ő rögtön igent mondott és megegyeztünk, hogyha beválik a fretless, Laci kérésére a nevemet adom hozzá és ez neki is kedvező lesz. Sokat beszélgettünk, kinek mi a véleménye a hangszerekről, fákról, elektronikáról. Meglepődtünk, hogy szinte mindenben hasonló a véleményünk. Nekem már nagyon pontos elképzelésem volt arról, hogy mi az, ami kell és számomra a legjobb. Mivel kéznél voltak az említett ritkaság hangszereim, azokból is sokat tudtunk tanulni, ihletet meríteni. Nem az lenne a cél az MLP-vel, hogy ezeket az aranyárban lévő hangszereket (melyekre sok-sok évet is kell várni) felülmúljuk, hanem hogy egy elérhető árban lévő hangszert kapasson az, aki megrendeli és rövid határidőn belül hozzájuthasson. Most már ott tart a dolog, hogy ár – érték, használhatóság szempontjából igencsak jól sikerültek ezek a hangszerek! A végeredménnyel nem csak én vagyok megelégedve. Azóta már számos hazai és külföldi zenész is próbálta a hangszereket és nagyon jó véleménnyel nyilatkoztak róluk.

A teljes interjú itt olvasható

2009.07.29.

Méltó megemlékezés

A Sipi emlékkoncert dupla DVD-ről a fenti címmel jelent meg kritika a Hangszer és zene online oldalán.

Megrendítő és méltó megemlékezésként koncertet adott a Djabe az elhunyt Sípos András emlékére, a koncertről készült felvételt DVD és CD formában egyaránt kiadták. A rendkívüli koncerten kitapintható volt az a hozzáadott érték, az az emberi tartalom, amely különösen hitelessé tette ezt a produkciót. A felvétel példát mutat arra, hogy léteznek olyan belső értékek, amelyek túlmutatva az anyagi környezeten, összetartó erőként működhetnek. A zenekarban kialakult kapcsolatok, az ez iránt érzékelhető hűség áthatja a megszólaló számokat, ez a közeg teszi a Djabét és ezt a koncertet különösen emelkedetté. Azok a célok amelyek láthatóan mozgatják a zenekart olyan célok, amelyekkel azonosulni, amelyeket megérezni különösen jó érzés, mert kiragad a megszokott közegből, kitágítja létezésünk terét. Ezt az érzetet éljük át, amikor meghallgatjuk a koncertet.

"A Djabe zenekar alapító tagja, az ütőhangszeres és énekes Sipos András életének 53. évében váratlanul elhunyt." Most mikor újra leírom ezt a pár sort ugyanúgy megdöbbenek, mint amikor először találkoztam ezzel a hírrel. Idézve tovább. "Sipos Andrást gyászolja a színésztársadalom, zenészbarátai és legfőképpen a családja - felesége és három kicsi lánya. Tercsike hét, Anna és Ágota négy. A szervezők a koncert teljes bevételét a családnak ajánlották fel. Minden szereplő, technikai közreműködő és szolgáltató lemondott a díjazásról." A koncertről DVD felvétel készült, a lemez borítóján két felirat tűnik ki, az egyik, hogy "Méltó megemlékezés", a másik "Köszönjük Sipi". Az elmúlás mindig ijesztően tragikus, a visszafordíthatatlanság teszi különösen nehézzé ezeket a pillanatokat. Amenyiben lehet különbségekről beszélni, talán még nehezebb megélni egy zenésztárs elvesztését, akivel annyi emelkedett élmény köti össze a többieket. Egy jelentős művész elmenése bizonyos értelemben közüggyé válik, hiszen sokak életében keltett személyes élményeket. Amikor meghalt a neves dobos feléeségemmel idéztük egyik produkcióját, amikor tán indián nyelven énekelt és dobolt, ma is libabőrösek vagyunk, annyira megérintett ez a zene. Személyes élmény, amelyet nyilván annyian mások is átéltek.

A Djabe tényleg méltó módon emlékezett meg tagjáról, több vendéggel és az elején egy megrendítő meglepetéssel, ugyanis a koncert egy Sípos Andárs videóval kezdődött. Utána számonként jöttek a színpadra a vendégek: Dresch Mihály, Said Tichiti majd a Genesisből (is) ismert Steve Hackett. A világhírű gitáros amikor meghallotta, hogy meghalt Sipos András felajánlotta, hogy Magyarországra jön és ingyen játszik a koncerten. A második részben Balogh Kálmán, a Magony zenekar lépett fel vendégként. Színes és erőteljes zenélés ez a koncert, számtalan változékony hangulattal és pillanattal. Az anyag zenei értékét tovább mélyíti a szándék amely a zene megszületéséhez vezetett, minden résztvevő játékán érződik az a kérlelhetetlen komolyság, amelyet a helyzet kíván meg. A zenei jelentésen túl a meglepetések intenzitása emeli tovább az amúgy is megrendítő koncertet.

A második rész elején játszó Balogh Kálmán cimbalom kompozíciója - az in memoriam Balogh Elemér - elbeszélő, nagy ívű alkotás volt, hatalmas és méltóságteljes parlando lüktetéssel, amit időnként áthatott egy ritmikusan frazeált gazdag arpeggio, amely egyszer-egyszer kinyílt, nagytercek kezdtek dominálni és csöndessé váló, légies szövetet szőtt a művész. Majd az áldás Somogyból című darabban közreműködő Magony zenekar visszaadta azt a zord otthonosságot, amely annyira jellemző a zenénkre. Majdnem szentimentális, de minden hang mélyén ott rejlik egy karcosság, ez a vívódó, visszatekintő és mégis elementáris érzet, amely végzetszerűen egyedi.

Majd Égerházi Attila, az együttes bemutatása mellett Sípos Andrásra emlékezett és odanyújtotta a mikrofont Barabás Tamásnak, aki felidézte, hogy milyen ritmus képleteket tanított a dobos a gyerekeknek. Miközben ezt mutatta, Égerházi Attila felemelte Sípos András lányát Tercsikét, aki lelkesen elénekelte ezt a "kis zenei betétet", amelyet az együttes minden tagja ismert, hiszen rendszeresen énekelték. Majd a technika segítségével Sipi felvételről kísérte a zenekart, meglepő volt, hogy megszólalt az együttes, kiváló produkció volt, hatalmas és önfeledt szólókkal, kitünő együtthangzásokkal. Fontos, hogy nem jól sikerült a technikai megoldás, a dobos szerepeltetése a kivetitőn, hanem tényleg igazi zenélés volt.

A dobos egyik kedvelt, különös hangszerével, az Anklunggal a kezében lépett elő a zenekar, Sípos András felesége, Tercsike és Steve Hackett. Utána lelkes örömzenélés vette kezdetét.

Steve Hackett az egyik extrában áll a tengerparton és arról beszél, hogy mit gondol az életről és erről a koncertről. "A saját és mások spirituális tapsztalataira támaszkodva bizonyos vagyok benne, hogy a lélek tovább él. Ezen tudás nélkül olyan kevés dologgal tudnánk megbírkózni." Ez a koncert egyik legfontosabb üzenete, amely a hangulatból, a helyzetből adódóan láthatóan Sípos András véleményét is kifejezte.

Domonkos

A cikk eredetije itt olvasható
A kiadvány megrendelhető itt

2009.07.20.

Időutazók a festményen - 2009. július

Steve Hackett blogja
A fotókat © Jo Lehmann készítette

Steve és Djabe Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában

Réges-régen, a 60-as években édesapám festett egy érdekes képet "Dubrovnyik háztetői" címmel. Az alkotás első próbálkozásainak egyike volt, mellyel az otthonunk falát díszítette. A festmény hatására nekem ez a város fiatal koromban a Föld egyik legegzotikusabb tája volt. Arról álmodoztam, hogy bárcsak egyszer benne lehetnék a festményben…

A múlt héten csatlakoztam a Djabe "Magical magyar tour"-hoz, a zenészek mennyországához, ezúttal egy hétre.

Az utazás a budapesti tikkasztó hőségben kezdődött, ahonnan egy teljes napon át tartó úttal szeltük át Horvátországot. Útközben az összes lehetséges hegyet és kanyargó utat magunk mögött hagyva, rövid kitérőt tettünk a csodás kikötőváros, Zadar felé egy cordon bleu erejéig, melyet egy vagy talán két kóbormacska társaságában fogyasztottunk el.

A célállomásra az éj legsötétjében, hajnali 3-kor gördültünk be, de másnap reggel csodálatos tenger, kopár hegyek és erdővel borított szigetek látványára ébredtünk. Egy ősi felvonóhíd és boltíves árkádok alatt bújt meg a város, a maga rengeteg parányi sikátorával és díszes épületével. Másnap az Adria múltjának büszkesége 3D-ben tárult elénk, olyan volt mintha édesapám festménye kelt volna életre. A lenyűgöző középkori fellegvár terrakotta cserepes háztetői csillogtak a naplementében, ahogy a vár tetejéről a lőréseken keresztül néztük, és ahol a fellépés hamarosan kezdetét vette.

A koncerten minden rendben volt, Vermes Gábor tökéletesen helyettesítette Barabás Tamás basszusgitárost, miközben a csillagos éj alatt a gyertyafényű tornyocskák úgy meredtek a távolba, mintha egyetlen perc sem telt volna el azóta, hogy Oroszlánszívű Rihárd a Keresztes Háborúkba menet beugrott egy mai viszonylatban dupla Big Mac menünek megfelelő páratlan sült combra. "Csak bőségesen az étekkel Mac… pogányokat megyek téríteni…"

Másnap a Djabe kaland meredek utazással folytatódott a hihetetlen, bámulatosan változatos horvát tengerpart mentén, körülárkolt fenyőerdő szigetek és a zöld természet közepette… úgy tűnt mintha önállóan lebegtek volna, mint C. S. Lewis Perelandra-ról szóló leírásaiban, a Csendes Bolygók c. fantasztikus regényben, ahol a nem sok jót ígérő klímaváltozás miatt nehéz megmondani, hogy mi volt hajdan szárazföld, tenger és folyó… És miért nem állunk meg? Mert oda kell érnünk a következő koncertünk helyszínére!

Az újabb egész napos utazás. Az elbűvolően szép tájkép háttérfüggönye miatt alig vettük észre, hogy hajnali fél egy volt már, amikor becsekkoltunk a régi szlovén parasztházba, ahol egy "A sátán kutyáját" megtestesítő jószág baljós tekintete fogadott.

A ház a kelet-európai folklórt idézte meg, alacsony gerendáival, nyikorgó ajtóival és feszületeivel. Éjjel Hammer Horror a Drakula kastélyban… nappal pedig Jancsi és Juliska mézeskalács házikójának keresztezése az "Aranyhajú és a három mackó"-val. Aranyhajú nyilván felnőtt, és a mi figyelmes hostess lányunkká, Helenává változott, aki bőséges házi készítésű lakomákat varázsolt a hosszú fa asztalra – egy kutya - utánfutóval, akiről kiderült, hogy egy szelíd kiscica lakozik benne a felszín alatt!

A Djabe nem csak csodálatos zenészeket tartogat számunkra. Itt van Feri, aki azonfelül, hogy tehetséges hegedűművész, olimpiai kendo ördög is. Ajánlott néhány fakarddal végezendő gyakorlatot, majd focizást a fájós vállamra. 50 év óta először gólt rúgtam! Talán ez volt az egyetelen gólom életem során… Kíváncsi vagyok, hogy a Chelsea-be érdeklődne-e utánam, most hogy kiderült a tehetségem?

Míg Dubrovnyik a gályák, kereskedő kalandorok és templomos lovagok hősi múltját idézte meg, addig ez az egyszerű szlovén vidéki környezet bepillantást engedett az ideális gyerekkorba, a meghitt varázs örökzöld palástjával bevont Édenbe.

A házban találtunk egy 40 évnél is idősebb zenegépet, mely első látásra úgy tűnt nem is működik, és ha igen, akkor is csak régi jugoszláv érmével. Aztán hirtelen mintha egy "Ki vagy, doki?" részbe katapultáltak volna minket, ahol az idő rugalmas, a régi monstrum életre kelt és hangjának teljes erejével az ABBA zenéjén keresztül kiáltott fel!

A zenekar slovenj gradec-i szabadtéri koncertje során rendkívüli teljesítményt nyújtott, tele kicsattanó energiával, melyet biztos az Egészség és Hatékonyság vidéki levegője szolgáltatott számukra. A lenyugvó nap tündöklésében Feri hegedűjének kísértő hangja szállt végig a városon, míg Szilárd hihetetlen dobolásával bombázta a minket körülölelő kő boltíveket.

Reggel 6 körül, egy hatalmas villámcsapás hangjára ébredtem fel. Szakadó eső kísért utunkon, az Alpokon keresztül Grazig, a következő koncert helyszínéig. Itt egy újabb lenyűgöző régi város fogadott minket, ősi római falakkal és középkori téglaépítésű színpaddal, melyet természetesen a grazi jazzfesztival igényeihez alakítottak. Nekem a három közül ez volt a legjobb bulim. Az ujjaim szinte repültek, és a gitárom sokkal többet adott vissza mint amit kértem tőle. Röviden és tömören, megszállt valami. A lélek mely belém költözött egy olyan gitárosnak a lelke volt, aki mindig is akartam lenni… tele meglepetésekkel, úgy mint Égerházi Attila zenekara, akik a koncertek során, Kelet és Nyugat találkozásánál, a vihar ellenére leleményességgel elfoglalják a várormot.

Attila, Feri, Zoli, Áron, Szilárd, Gábor és a mindig figyelmes Réka, éppen Olaszországba indulva, tisztelgünk előttetek!

Steve eredeti blog bejegyzése

2009.05.25.

Féktelenül Hágában – 2009. május

Steve Hackett hágai blogja

Egy emberekből álló forgószél söpör végig Hollandián, és hasítja ketté a levegőt ezer tomboló kürtös hangjával a Hágai Jazzfesztiválon. Mindenki a föld felett jár, időtlenül. Olyan érzés mintha egy másik bolygón lennénk, melyet a már eltávozott és mennybe jutott zenészek töltenek meg.

A legalizált kábítószer bárok mindenütt jelen lévő illata egy kis kávéval keveredve teszi nyilvánvalóvá, hogy a hollandok a leghippibb nemzet, akiket meglátogathatunk egy vad hétvége erejéig. Zene árad mindenhonnan, és zene hömpölyög az utcákon. Ráadásul most kezdődik a nyár… plusz pont!

Ismét meghívást kaptam a Djabe-tól egy közös jammelésre. Ezúttal a nagyszerű John Nugent szaxofonos is a felállásunk része volt, akinek a tengerentúli Rochester, Jazz Fest szervezése mellett még arra is van ideje, hogy minden évben az általa promotáltakból, körülbelül egy tucat zenekarral együtt játsszon.

A Djabe sokféle szabad stílust egyesít, de ezen "elrugaszkodott" pillanatok ellensúlyozására alapos szerkesztettséget használ. Égerházi Attila, a zenekara motorja és Barabás Tamás fergeteges basszusgitáros, mindketten alapítótagok, vezetik a Djabe parádézását. Kovács Ferenc, barátainak csak Feri, népi dallamokat játszik hegedűn, jazz-t trombitán, mindemellett olimpiai bajnok kendo-ban és a saját maga készítette gatyaszaggatójába szívét, lelkét beleteszi, ahogyan a harcművészetébe is, röviden szólva ő egy igazi kuriózum. Úgy tűnik a magyaroknak több személyiségük van… Nugent gyakran jegyezte meg, hogy "ez a pasas Magyarország királya…" Feri nyughatatlan, mint a mongol sztyeppék (Steppes) lovasa. Talán ezért szereti játszani az azonos című kompozíciómat (The Steppes).

A szokásosnál nagyobb fesztivál line-up volt Hágában, a Djabe két este játszott, két különböző helyszínen, ugyanazon a komplexumon belül. A második este, szombat volt az, amiről nekem ez az egész szól. Minden egybefort.
A hegedű énekhangként működött… a gitár, szaxofon és billentyű eggyé vált, és lángra lobbantotta a tömeget, mintha ez a fajta zene lenne az oxigén, amit a közönség belélegez. Minél inkább izgalomba jött a zenekar, annál jobban üvöltött a tömeg. Hollandiában hozzánk csatlakozott a fiatal Koós-Hutás Áron trombitás is, aki kétségtelen nyugalommal építette fel szólóit, és igazán örült, hogy ott lehetett. És itt van persze a fáradhatatlanul lelkes Banai Szilárd, akinek a dobjai a súlyos ostromok alatt igencsak horpadoztak, és Kovács Zoltán, a barátainak Zoli, aki tomboló intenzitással játszott a billentyűkön, klasszikus zongorista és egy másik démoni zenész.

Az összes Djabe koncert közül a május 23-inál éreztem, hogy ritka alkalom nyílt arra, hogy a zene játsszon engem és ne fordítva. Minimális rend és maximális atmoszfére feszegette a határokat a kultúrák ütközésében/fúziójában.
Mindig várakozással tekintek, a Djabe szabad lelkű, nomád világában eltöltött időm elé.

Steve eredeti blog bejegyzése

Hágai fotóalbum

2009.04.29.

A Djabe zenekar ismét Budapesten, a Columbus Jazz klubban koncertezik!

DJABE FEAUTURING JOHN NUGENT (USA)
Május 21, Columbus állóhajó,
1051 Budapest, Vigadó tér 4. számú kikötő
Kezdés este 8 óra

A Djabe zenekar a hazai jazz/world fusion műfaj kiemelkedő képviselője, mely az elmúlt években összesen 31 országban vendégszerepelt. Számos fellépése volt olyan nemzetközileg kiemelt jelentőségű jazzfesztiválokon mint a Pori Jazz – Finnország, Stockholm Jazz – Svédország, Burghausen Jazzwoche – Németország, Kaunas és Klaipeda Jazzfesztiválok – Litvánia, Rigas Ritmi – Lettország, Udine Jazz – Olaszország, Rochester Jazz, NY – USA, San Jose Jazzfestival – USA, Kaslo Jazz – Kanada, Baku Jazzfestival – Azerbaijan, Penang Island Jazzfestival – Malajzia, Giant Steppes Jazzfestival – Mongólia, Dubai International Jazzfestival – Egyesült Arab Emirátusok stb.

Az együttes 2000-ben Arany Zsiráf, 2001-ben eMeRTon, 2004-ben Nemzetközi PrinceAward díjat kapott.
A zenekar rendszeresen dolgozik hazai és külföldi vendégzenészekkel. A Genesis egykori gitárosa, Steve Hackett rendszeresen koncertezik a zenekarral. A Columbus hajón is lesz vendége a Djabe zenekarnak, az amerikai szaxofonos John Nugent személyében.
John 1990-ben robbant be az amerikai jazz élvonalába, játékát Sonny Rollins-éhoz hasonlították. Sok amerikai sztárral játszott együtt. Néhány név: Woody Herman Orchestra, Ella Fitzgerald, Tony Bennett, Rosemary Clooney, Buddy De Franco, Clark Terry, Mel Lewis, Jim Hall, Bob Hope, the Temptations, the Four Tops and Stevie Ray Vaughan.

Saját quartetjével két albumot is készített. Két illusztris név saját zenekarából: Dewey Redman és Al Foster.
John szerepelt a zenekar legutóbbi, Take on nevet viselő stúdió albumán, valamint turnézott velük 2008-ban Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban. Ez a fellépés a nyitánya lesz tavaszi közös turnéjuknak, mely Hollandiában folytatódik, ahol Steve Hackett is csatlakozik az együtteshez.

A koncert másik vendége Koós-Hutás Áron trombitás lesz, aki Szlovéniában debütált a zenekarral, és a május 2-i koncerten Prágában is fellép a Djabéval.

A Colombus hajón az alábbi összeállításban szerepel a zenekar:
John Nugent (USA) – szaxofon
Barabás Tamás – basszusgitár
Égerházi Attila – gitár
Kovács Ferenc – trombita, hegedű
Kovács Zoltán – zongora
Banai Szilárd – dob

Vendég:
Koós-Hutás Áron – trombita

További koncert időpontok

2009.04.28.

2009-BEN AZ ÉV DOBOSA: BANAI SZILÁRD!

A Magyar Ütőhangszeres Kulturáért Alapítvány díját, az Arany Dobverő Dijat ebben az évben Banai Szilu a Djabe nagyszerű dobosa kapta. Zseniális játékát évek óta csodálhatják a hallgatók és a nézők, és most örömmel értesültünk róla, hogy a szakma is elismerte rendkívüli tehetségét. Gratulálunk és büszkék vagyunk Szilura!

Szilu a díjat nem tudta személyesen átvenni, mert a Djabéval a szlovéniai Novo Mestoban lépett fel. Az alábbi videoüzenetet küldte a gálára:

Letölthető videó

2009.04.14.

Djabe koncert Lendván április 19-én!

A Djabe zenekar április 19-én a Lendvai Színház és Hang versenyteremben lép fel. A koncert vasárnap este 7 órakor kezdődik.
Cím: Lendva, Zala György tér 1., Szlovénia.
Az együttes ebben az évben előre láthatólag nem lép fel Zala megyében és a környéken sem, ezért érdemes ellátogatni a határmenti szlovéniai településre.

További koncert időpontok

2009.03.05.

Djabe műsor élőben és a Duna TV-n

DUNA TV – Djabe/Steve Hackett koncert,
március 14., 23.45
A Djabe zenekar Sipi emlékkoncertjén rögzített műsor első, szünet előtti felét 1 óra időtartamban március 14-én 23.45-kor sugározza a Duna Televízó. A film egyórás, kivonatos változata a megjelenő Djabe/Steve Hackett Sipi emlékkoncert dupla DVD-nek, mely a teljes 4 órás műsort tartalmazza.

Djabe koncert – Égerházi Imre kiállítás, március 17., 18 óra
A Djabe zenekar március 17-én a XII. kerület Hegyvidéki Művelődési Házban lép fel, este 6 órától. A koncertet a Kupolateremben megrendezésre kerülő Égerházi Imre festőművész életmű kiállítás megnyitójának keretében tűzték műsorra. Cím: Budapest, XII. kerület, Csörsz u. 18.
További részletek a kiállításról

2009.02.28.

Djabe koncert Szarajevóban a Magyar Nagykövetség támogatásával

2009. február 13-án a 25. Szarajevói Nemzetközi Téli Fesztivál keretében Magyarország első számú jazz/world fusion együttese, a Djabe adott koncertet. Vendégfellépőként csatlakozott hozzájuk Steve Hackett, a brit Genesis együttes volt gitárosa. Az eseményen körülbelül 600-700 néző vett részt, köztük a nemzetközi közösség egyes itteni képviselői, a helyi kulturális élet szereplői és a Szarajevóban élő vagy időszakosan itt dolgozó magyar kolónia egyes tagjai is.

A jól sikerült koncertnek rendkívül pozitív visszhangja volt a szakértők és a laikus közönség köreiben is. A Djabe zenekar a koncert végén a színpadon is megköszönte nagykövetségünk támogatását. A színvonalas előadás végén párbeszéd indult meg arról, hogy a zenekar jövő évben visszatérjen Szarajevóba.

Fotók:

A Szarajevói Magyar Nagykövetség oldala

02.26.2009.

Hófedte Szarajevó - 2009. február

Steve Hackett szarajevói blogja

A Djabe-val, magyar cimboráimmal részt vettünk az Organic Art Life Festival-on – megpróbáltam átérezni, hogy milyen lehetett Szarajevó az 1992-1995-ig tartó ostrom ideje alatt, mint azt olvashattuk Stephen Galloway "A szarajevói csellista" c. regényében, melyben valós képet fest a boszniai háború borzalmairól. Igaz történeten alapszik – egy csellista 22 napon keresztül folyamatosan zenét játszik az őt körülvevő tomboló vérontás közepette... sajátos módja a szóló koncertezésnek…

Az újkori európai történelem leghosszabb ostroma alatt 11.000 ember halt meg, ebből 1.500 gyermek – történt mindez az ENSZ védelmi fennhatósága alatt. Az egész városban, de már a reptérről jövet is egyből szembetűnnek a golyó ütötte lyukak az otthonok, lakóházak falain.

Az Ibrahim Spahic által minden évben megrendezésre kerülő Szarajevói Téli Művészeti Fesztivált 1984-ben alapították és működtették a konfliktus ideje alatt a háborúval szembeni dac és elutasítás szimbólumaként. Ibrahim álma az volt, hogy a viszontagságos időkben különleges irányfényt nyújtson. Találkozni vele olyan volt, mint a város lelkével szembesülni... egy ember, aki halandók százainak szellemiségét önti formába/testesíti meg.

Ebben az évben a fesztivál zenei, vizuális művészeti, színházi és tánc produkciókat mutatott be többek között Görögországból, Argentínából, Indiából, Egyiptomból, Svédországból, Koreából és Japánból.

Bámulatos volt végighallgatni Mani Mosaffa orgona szólóhangversenyét, melynek helyszínéül egy volt török fürdő kupolája alatti terem szolgált. Bevallotta, hogy ez volt élete első koncertje a nagyközönség előtt… ugyanis szülőhazájában a zene tiltottnak számít, hacsak nem hagyja jóvá az egyház. Egészen idáig nem kapott engedélyt, hogy nyilvánosan is bemutassa a hipnotikus jellegű, elnyújtott modális improvizációs stílusát. Őszintén szólva megesett rajta a szívem. Nehéz elképzelni, hogy milyen lehet az élet egy modern iráni zenész számára egy olyan országban, ahol folyamatosan a jelenlegi rendszer állította falba ütközik.

A csodálatos Szarajevóban, - ahol Kelet és Nyugat találkozik, a 200 minaret városában melyet Jo-val és a Djabe zenészeivel látogattunk meg néhány nappal ezelőtt - rengeteg dolgot már újjáépítettek.

Este díszes mecsetek magasodtak az impozáns, ősi zsinagógák és templomtornyocskák fölé, melyeket a hóesés világított meg. Nappal jól látszik, hogy a várost erdő borította dombok és hegyek veszik körül. A vásár sikátorait a perzsa exotikum jellemzi, csupa Aladdin lámpájaszerű dísztárgyakat kínálva. Amint egy udvarról török zene mágikus, kántáló foszlányai hallatszódtak, rácsodálkoztunk a függő szőnyegekre melyek mintha repülő hangjegyek lettek volna... Az első estén Ibrahim elvitt minket egy keleti díszlettel telezsúfolt marokkói étterembe, ahol a csillogó tárgyak, buja díszpárnák és színes vízesések teljessé tették az Arab Éjszaka motívumát.

A következő napon a koncerthelyszínre vezető úton áthaladtunk a Princip Hídon ahol Ferdinánd Főherceget és állapotos feleségét, Zsófiát agyonlőtték, mintegy kihirdetve az Első Világháború kezdetét.

A koncertre visszatérve… a Djabe a "Defector" című 1980-ban megjelent lemezemről megtanulta a "The Steppes" című számot, melynek nagyszerű verziójával álltak elő, és ott a helyszínen döntöttük el, hogy előadjuk a koncerten. A Djabe zenéje erős témák köré épül, keretet adva annak, hogy a köztes periódusokban, a kiváló zenészek szólóikban elmerülve teljesítsék ki magukat, utat engedve az improvizációnak. Mindig úgy gondoltam, hogy egy koncert igazi hangulatát mindig a közönség adja meg, és február 13-án a publikum az első hangjegytől kezdve teamünk mellett volt.

Szarajevó különleges hely amit minden évszakban látni kell. A végeláthatatlan hóesésben történt első találkozás fehérre festette a képet. A koncert után még a lelkek is ragyogni látszottak amint a buszunk elhaladt az utcalámpák által megvilágított borostyán színű, hófedte temető mellett. Talán ez volt a legszebb temető amit valaha láttam... Ezután elszáguldottunk a olimpiai láng mellett, mely néhány csavargó melegéül szolgált vagy talán néhány piromániás és egy őrült bronzöntő cigizett csak?

Csörömpölve száguldottunk tovább életünk hátralevő része felé. 200 minaret, 200 pub és 1000 év története intett búcsút a sarkon túl...

Steve eredeti blog bejegyzése

[2009.02.10]

A Sipos András emlékkoncencert dupla CD-n és dupla DVD-n!

A Djabe zenekar 2007. november 30-án, András napján minden idők legjobb koncertjét adta Budapesten a Petőfi Csarnokban. Az előadás apropója sajnos egy szomorú esemény volt, mégpedig az egyik alapító tag, Sipos András elvesztése. Sipi 2007. szeptember 14-én tragikus hirtelenséggel hunyt el. A zenekar tagjai mindent beleadtak a játékukba társuk emlékére, akinek szellemisége végig jelen volt a színpadon.

A koncertet a Djabe mellett Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa is jegyzi, aki saját költségén utazott el Budapestre. A közönség egy külön Steve Hackett akusztikus blokknak is tapsolhatott. Az előadás során sok zenészbarát is színpadra lépett. Dresch Mihály szaxofonon, Balogh Kálmán cimbalmon, Said Tichiti ütőhangszereken, Budai Sándor hegedűn és Németh Ferenc énekes. A koncert, ahogyan Steve fogalmazott, dicsőséggé változtatta a tragédiát. A vendégművészekkel a Djabe és Steve olyan zenei szintézist hozott létre, mely egyedülálló minőséget képvisel a zenei életben. A négyórás műsorban a népzenétől a pop, rock, és jazzen át egészen a klasszikus hangvételig hömpölygött a zenefolyam, melyet a fellépők átszellemült örömmel és tehetséggel adtak elő. A közönség többször is felállva, vastapssal ünnepelt.

A dupla DVD a dupla CD-hez képest sok extrát is tartalmaz. Az első korongra rákerült Sipi egyik utolsó koncertje, melyet 2007. augusztus 16-án rögzített a szerb televízió a Nišville Jazzfesztiválon, Niš-ben.
A második DVD-n látható egy 30 perces dokumentumfilm a Sipi koncertről, és a Sörszínház: Táncórák előadás egy részlete is, mely a koncert előtt hangzott el a színész kollégák búcsúműsorának részleteként.

"Méltó megemlékezés"

"4 órás monstre koncerttel búcsúzott a Djabe zenekar Sipos Andrástól. Több vendég is fellépett, színészek, zenészek, a sztárvendég Steve Hackett volt, akit még soha nem láttam ilyen jókedvűen játszani.
A koncert előtt annyit lehetett tudni, hogy a váratlanul elhunyt Sipos András emlékének szentelt koncerten több vendég is fellép majd. Senki nem sejtette, hogy a valamivel 19 óra után kezdődő koncertnek 23 órakor lesz vége. A 4 órás koncert csupa meglepetést tartogatott. De nézzük sorban az eseményeket..."
Gerébi Zoltán írását itt olvashatja

Djabe/Steve Hackett: Sipi emlékkoncert 2CD GR-080
A CD-k részletes ismertetője

Djabe/Steve Hackett: Sipi emlékkoncert 2DVD GR-081
A DVD-k részletes ismertetője

On-line megrendelhető

A kiadvány megjelenését támogatták:
 

A koncert néhány részlete:
Thierachei emlék
Doromb
Above the Skies
Distant Dance

2009.01.28.

Az év zenei DVD-je!

A Djabe: Take on DVD audio változata jelölést kapott az év hazai zenei DVD-je címre, a 2009-es Fonogram díjátadó gála alkalmából. A Magyar Zenei Díjra jelölés a zenekar munkájának rangos elismerése.
A díjra összesen 6 db DVD-t jelöltek. A Djabe albumának az alábbi versenytársakkal kell megküzdenie:

BIKINI - 25 év Bikini (EMI)
BONANZA BANZAI - '87-'92 (Fehér Sólyom/Voice Records)
DÉS-BEREMÉNYI-BÁSTI-CSERHALMI-KULKA-UDVAROS - Férfi és nő (Sony BMG)
DJABE - Take On (Gramy)
TUNYOGI ROCK BAND - Koncert (EMI)
ZORÁN - A dalok és mi (Universal Music)

A Take on DVD audio az album anyagát tartalmazza dolby digital stereo és surround hangzásban DVD video formátumban. A lemez DVD10 formátumú, tehát megfordítható. A második oldalon a lemezanyag surround keverése található DVDaudio szabványban 24 bites 96 kHZ-es hanggal. A studió felvételek mellett extraként a Djabe 2007-es Debreceni Jazznapokon rögzített koncertje is felkerült a korongra.

Bővebben a kiadványról
Fonogram

2009.01.21.

Djabe koncertek 2009

Február 13.
Szarajevói Téli Fesztivál, Bosznia-Herczegovina

A zenekar Steve Hackettel ad közös koncertet. A boszniai előadáson Dresch Mihály is tagja lesz a zenekarnak.

Február 21.
Dubai Jazzfesztivál, Egyesült Arab Emirátusok

A klasszikus Djabe felállás mellett Dresch Mihály is utazik az együttessel.

Március 17.
XII. kerület, Hegyvidék Művelődési Ház (volt MOM), Budapest

Égerházi Imre gyűjteményes kiállításásnak megnyitóján lép fel 2009-ben először itthon a zenekar. A megnyitó 18 órakor kezdődik, melynek keretében egyórás koncertet ad a Djabe a kiállító térben, a kupolateremben. A belépés ingyenes!

További turné információk

2009.01.13.

Djabe-val Malajziában '08

Steve Hackett malajziai blogja

Kuala Lumpurba és Penang szigetére a meghívás Égerházi Attilától, a Djabe zenekarvezetőjétől érkezett néhány hónappal ezelőtt. A Djabe egy nagy tehetséggel megáldott világzenei együttes, melynek oszlopos tagjai: Ferenc (trombita, szárnykürt és hegedű), Attila (elektromos gitár), Zoltán (zongora), Tamás (basszusgitár) és Szilárd (dob). Gyakran előfordul, hogy vendégként szokatlan hangszerek mesterei csatlakoznak a zenekarhoz, mint például a cimbalom vagy marokkói dob. Sűrűn játszanak igen egzotikus helyeken, például legutóbb Mongóliában. Alkalomadtán együtt zenélek velük, hozzáadva ezzel a magam gitárjátékát!

Eddig még sohasem jártam Malajziában, de már maga a Kuala Lumpur név is úgy hangzott, mintha a londoni ködhöz képest a világ legtávolabbi pontjáról lenne szó, és ez rendkívül vonzó az úttörő ösztönnek. Valójában Kuala Lumpur nem sárkunyhók telepeiből áll! Egy nagyon kifinomult városról beszélhetünk, mely a világ legmagasabb épületei közül kettőnek is otthont ad, a Petronas Towers-nek.

A repülés (több mint 12 óra) gyenge idegzetűek számára nem ajánlott de a Malaysian Airlines jó és figyelmes utaztatónak bizonyult. Jo-nak és nekem kellemes utam volt, sőt, a gitáromnak is, akit gyengéd bánásmódban részesítettek a reptéri rakodók.

A következő állomás a bemelegítő koncert Kuala Lumpurban az elnyomhatatlan Malikkal és Carollal a promoter csapatból. Mindenki fáradt volt, de a Djabe-nál senki sem lehetett fáradtabb, akik 7 órára Kairóban ragadtak és az egyik csomagjuk el is veszett. A hotel mögötti bevásárlóközpont éjszakai fényei Disneyland-ével versengtek. Nem aprózzák el a Karácsonyt Malajziában!

A távol-keleti utak velejárója, hogy az ember hajnali 2-kor teljesen éber, amikor normális esetben aludna otthon. Tágra nyitott szemekkel álmodik, vagy éppenséggel el-elpilled az utcán! Bár a 'normális'-nak már a Heathrow-n búcsút intettünk.

A követkető napokban Penang szigetére utaztunk mely egy nyolcórás busz utat jelentett, közben áthaladva a világ egyik leghosszabb hídján (közel 13 mérföld). A buszon a Penang Jazz Festival-on fellépők közül többen is útitársaink voltak.

A szoros kapcsolat azonnal kialakult a zenészekkel, akik a világ minden tájáról érkeztek, többek között a dinamikus skót Ray Harris-szel, és a Spanyolországból érkezett Jaume Vicaseca Quartet-tel akik az utóbbi időben számos klasszikus Genesis számot dolgoztak fel jazz stílusban a Jazznesis albumukon.

A hoteltől néhány sarokra található a Tsunami Village Cafe – mely arra a szökőárra emlékeztet, mely több ezer embert ölt meg 4 évvel ezelőtt. A szigetnek pont azt a részét érintette leginkább, ahol a fesztivál rendezték meg.

Malajzia a gyarmati, iszlám, buddhista… stb. kultúrák érdekes keveréke. Hol máshol láthatnál egy repülő apácához hasonlító, csadort viselő nőt jet-ski-n száguldozni? Magukat fátyollal eltakaró istennők a miniszoknyás lánykák mellett…

Penang szigete sok egzotikus dolgot kínál. Találkoztunk teknősökkel, majmokkal és különleges templomokkal. A Kuan Yin templom lenyűgöző, de csak miután átküzdötted magad az árusok sokaságán! Ahogy belemerülsz a felfelé tartó labirintusba, hirtelen egy Indiana Jones jelenetben találod magad, hihetetlen színkavalkád közepén. Már úgy tűnik sosem lesz vége, amikor előtűnnek a repülő pagodákról visszaverődő bámulatos fények és az arany buddhák – úgy érzed a szerzetesek cinkosa vagy, akik ezt a kínaiak Tiltott Városával versengő építészeti csodát lakják. Mindennek a legtetején, és minden felett egy hatalmas szobor, maga a kegyelem istennője, Kuan Yin uralkodik. Az egész olyan, mint Rupert Medve utazása… groteszk és hihetetlen, az álmok lebegő erődítménye. Egyszerre úgysem tudsz mindent végignézni, egyszer még vissza akarsz majd ide jönni.

A jazz fesztivál nagyszerű volt, mert a trópusi melegben a nézőközönség és az előadók rendkívül nyitottak voltak egymásra. Nagyon élveztem a Djabe koncertet és sok más egzotikus előadást, mint például a funky hangzású Ray Harrist, és a dinamikus Aseana Percussion Unit-ot.

Minden résztvevő együtt étkezett a hotelben, a lelkek közvetlen érintkeztek. Az étel finom volt, soha ki nem fogyó kínai ünnepi svédasztal. A szervezők, többek között Paul és Maxine remek munkát végeztek és egyikükről, Elviráról kiderült, hogy a vibráló személyiségén kívül csodálatos énekhangja is van!

A partinak túl hamar vége lett. Vissza a valóságba… és vissza a hideg és nyirkos angliai zöld földekre. Talán mert londoni vagyok…a következő Rupert Medve kirándulásig Nutwoodból, ennyi mára emberek!

Köszönet a Djabe-nak és a szervezőknek, Carol Chu-nek, Malik Taufiq-nak (Kuala Lumpur) és Paul Augustin-nak, Maxine Murray-nek, Elvira Arul-nak és Chin Choo Yuen-nek (Penang).

Steve eredeti blog bejegyzése

2009.01.08.

A Djabe Szarajevóban kezdi a 2009-es turnét

A Djabe zenekar a szarajevói téli festivál vendége lesz február 13-án.

A koncerten közreműködik Steve Hackett is. A felállás érdekessége lesz, hogy Dresch Mihály is szerepel a zenekarban.

További turné információk

2009.01.06.

STEVE HACKETT ÚJ WEBSITE-OT INDÍTOTT

Steve Hackett új website-ot indított január 4-én.  
A www.hackettsongs.com címen elérhető weblapon tájékozódhatunk ezután a Stevvel kapcsolatos hírekről, újdonságokról, és minden őt érintő aktuális témáról.

Az új weblap figyelmet szentel a Djabe zenekarral folytatott együttműködésének is. A közös malajziai turnéról új internetes blogjában olvashatunk is.

Jó böngészést Steve Hackett csodálatos világában!